Táska vásárlás, és a bukósisakok

Zoli a férjem februárban lesz 30 éves. Sokat gondolkodtam, hogy mi is lenne neki a megfelelő ajándék, hiszen mindene megvan. Mit lehet venni valakinek, akinek nincs szüksége semmire?

Az ajándék

Nem kerteltem, és miután tanácstalan voltam, megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne születésnapjára? A semmi nevű válaszon kívül értelmeset nem kaptam, mérgelődtem is, hogy most agyalhatok tovább a megfelelő ajándékon. Ha valami támpontot adott volna, könnyebb lenne, de ez olyan, mint a főzés. Mit főzzek drágám? Amit szeretnél, aztán amikor meg odateszed, akkor jön a kérdés, hogy nincs más? Na ettől tudok a plafonra mászni igazán.

Miután nem tudtam, hogy mit vegyek neki, felhívtam a nővéremet, hogy nincs e kedve valamelyik hétvégén elmenni nézelődni, ajándékot keresni, hiszen az idő egyre jobban szorít, és nekem találni kell egy megfelelő ajándékot.

A nézelődés, kutakodás

Múlt héten végre össze tudtuk hozni, hogy találkozzunk. A fiúk dolgoztak, így még magyaráznom sem kellett, hogy hová is megyek, hiszen azt mégsem mondhattam, hogy most megyek ajándékot venni neki.

Szóval megreggeliztünk, és a szokásos otthoni ruhámban a párom meg éppen késésben bekapott pár falatot, és már ment is. Most az egyszer hálás voltam ezért, hiszen az idő engem is sürgetett, és ha nem találunk akkor ajándékot, tovább kell keresni. Tudni kell, hogy a páromnak rajtam kívül két nagy szerelme van még. A munkája, amit odaadóan végez, és a motorozás.

Miután Zoli elment, én igy gyorsan átöltöztem, belebújtam egy kényelmes farmerba, meleg kötött pulcsi, bakancs, és mér otthon sem voltam. A forgalom sem volt vészes a hétvégéhez képest, így nem sokat késtem a találkozóról. Még jó hogy a kedvenc kávézónkba beszéltük meg a találkozót, így a testvérem már a forró kávéját kortyolgatta mikor én odaértem. Intettem neki, és gyorsan a pult felé vettem az irányt, hogy én is rendeljek valamit magamnak.savings-box-161876_640

A stratégiai megbeszélés

Mire levettem a kabátomat, már az én italom is kihozták, így gyorsan leültem, és beszélgetni kezdtünk. Az általános ki hogy van, és mi újságon kívül mindent pár percben megbeszéltünk, majd a lényegre tértünk.

Andi a nővérem azt kérdezte, miért nem választok egyet a bukósisakok közül, ha nem tetszik neki, vagy nem jó akkor úgy is kicserélik. Vagy veszek neki egy aktatáskát, valamilyen jó minőségűt, azt még használná is. Esetleg hogy egyedi legyen gravíroztathatnék a belsejébe, vagy hozzá valamit.
A boltokat körbe jártuk, végül egy szép táska boltba is bementünk. Hát találtam épp olyat ami tetszene, de az áraktól el voltam ájulva. Igaz nem emlékszem, hogy mikor vettem utoljára táskát, ilyet meg még nem is, de nem gondoltam volna, hogy egy jobb minőségű bőr táska mennyibe is kerül. Te tudod, hogy mibe kerülnek ezek? Nem az árral volt bajom, hiszen egyszer lesz harminc éves, inkább csak aggódtam, hogy mi lesz, ha nem tetszik neki, akkor mit csinálok? Szerencsére ezt a kérdést a boltos válaszolta meg, mert ha elteszem a blokkot akkor vissza tudja majd hozni esetleg kicserélni másra.

Végül nem mertem megvenni a táskát, még gondolkodok, hátha kitalálok valami mást, vagy mond esetleg ő valamit, aminek örülne.