Így kaptam kávédarálót születésnapomra

Már többször bevallottam, hogy nem vagyok híve az apró női táskáknak. (Legutóbb talán itt sírtam el a táskás bánatomat.) Nem vagyok az a retikülös-ridikülös típus, és kész. A női táska legyen hatalmas, strapabíró, illeszkedjen az életemhez – vagyis férjen bele minimum 40 liter víz, egy svájcibicska és két kifejlett tyrannousaurus rex. Ezek után talán érthető, mennyire csalódott voltam, hogy a férjem egy icike-picike, de annál drágább borítéktáskával lepett meg tavaly a születésnapomra.

Elhatároztam, hogy idén biztosra megyek, és a nagy csalódás előtt „meglepem magam magam” egy kis shoppingolással. Hiszen ha magamnak veszek ajándékot, nem lőhetek mellé. Mivel nem álltak rendelkezésemre végtelen anyagi források, arra gondoltam, a külföldre készülő Ági barátnőm garázsvásárara ugrok csak be.

Ágiról tudni érdemes, hogy az abszolút minimalizmus híve, hatalmas környezetbarát és egyben nagyon ügyes is. Nem csoda, hogy a jövőben egy csodálatos, olasz városban fog kreatív foglalkozásokat tartani a férjével… 

A garázsvásáron egészen hihetetlen holmikat kínált eladásra. A többségéről el sem tudom képzelni, hogyan kerülhetett Ági takarékos háztartásába – biztosan nem nászajándékként, mert az esküvőjük minden bevételét jótékonysági alapítványoknak ajánlotta fel, állítólag az ő rokonai is hasonlóan jól választanak meglepetést, mint ahogyan az én férjem szokott.

Sajnos a portékák közül a legtöbbet én sem tudtam volna elég jól hasznosítani, az Ágitól tanult logikával pedig én sem szeretek hazavinni olyasmit, amire nincs szükségem – de akkor megakadt a szemem egy gyönyörű kávédarálón.

Elektromos gép volt, de kifejezetten szép, formatervezett darab, némi kis retro beütéssel, krémes, barnak színben. Titkon mindig vágytam egy ilyen darálóra – szépre, erősre, olyanra, amelyiknek halkan jár a motorja, és még állítható is a szemcsék finomsága… De eszembe sem jutott, hogy magamnak ilyet venni merjek…

Most viszont ott volt előttem… És úgy éreztem, ez az, kell nekem!

  • Ne haragudj, ez nem eladó! De ezt kivételesen én is imádom! – zökkentett ki Ági az álmodozásból, és már lapátolta is a kávészemeket az ügyes kis szerkezetbe.

Látva, hogy ennyire lelombozódtam a hír hallatán, azért igyekezett segíteni nekem.

  • Ezt a férjemtől kaptam. Talált egy valami weboldalt az interneten, amelyik azt dobta fel nekem, hogy az én születésnapomra egy kávédaráló lenne a legeslegjobb ajándék. Hát, kivételesen igaza volt. – majd hirtelen hozzátette: – Figyelj, szerintem Te is megpróbálhatsz valamit!

Egy egészen jó ötletet súgott a fülembe, úgyhogy elhatároztam, teszek egy tétova kísérletet a megvalósításra. A hatalmas tervet egy kis keresgélés előzte meg, az interneten böngészve meg kellett találnom azt a weboldalt, amelyiket Ági férje is használhatott. Amikor meglett, gyorsan kitöltöttem rajta a keresőt az én adataimmal, ez alapján pedig az oldal végzett egy kalkulációt.

És stimmelt, sok jó ötlet között a daráló is szerepelt a nekem szánt ajándékok között.

Direkt nyitva hagytam egy böngészőablakot a laptopomon egy cikkel arról, hogy a kávédaráló egy kávébolondnak milyen remek ajándék és vártam, a hatást.

Egy kicsit izgultam, hogy a férjem veszi-e majd a lapot és vele együtt a kávéfőzőt, de úgy voltam vele, hogy egy borítéktáska helyett a weboldal kínálatából bármit hajlandó vagyok lefogadni – szóval az is nagyon nagy eredmény lesz, ha a férjem egyáltalán ráébred arra, hogy így is lehet vásárolni.

Az oldalon, amit használtak, egyébként több féle webshop kínálatából szerepeltek a legjobb, legérdekesebb termékek. Ahogy említettem is, egy kis űrlapot kell kitölteni: mennyi idős, milyen nemű személynek keresünk ajándékot, milyen alkalomra… Ez alapján megmutatja nekünk a kínálatból, hogy mit érdemes választani. Vannak apró ötletek, de olyan érdekes megoldások is, mint például az élménycsomag (titkon reménykedtem benne, hogy a párom, ha kávédarálót nem is vesz, de legalább siklóernyőzésre elvisz majd…).

A születésnapom reggelén már olyan izgatott voltam, mint egy gyerek. Nem is értem, miért lett hirtelen ennyire fontos a számomra, a kávédaráló, de már szinte másra sem tudtam gondolni.

Ebéd után a férjem gyanúsan eldugta a kezét a háta mögé. Nekem egy kicsit hevesebben dobogott a szívem. Próbáltam latolgatni, mekkora súly lehet a kezében… Vajon éppen egy kávédarálónyi?

  • Ez a tiéd, szívem! – mondta a férjem, és széles mozdulattal átnyújtott nekem egy borítékot…

„Ez most vagy átverés, vagy tényleg siklóernyőzni megyünk”- gondoltam és a szívem a torkomban vert.

Remegő lábbal megköszöntem az ajándékot, és kicsit csalódottan nyitogattam a borítékot. Éreztem, hogy csak egy egyszerű, A/4-es papír van benne.

„Vettem a lapot! Menj be a konyhába. Férjecskéd!” – volt olvasható a felirat rajta.

Benyitottam az ajtón, és tisztára takarított pulton ott várt az én kis csodám. A férjem pontosan azt a modellt választotta, amit Áginál láttam! Ez egy csoda… Vajon hogyan találhatta ki? Talán látta az ajánlatot, és felhívta Ágit, hogy biztos lehessen a tanácsában? Már nem érdekelt! Ugyanolyan büszke voltam rá, mintha saját maga jött volna rá arra, mivel szerezhetné nekem a legnagyobb örömet.